Ma ellátogattunk a budapesti állatkertbe a gyerekekkel. Mióta legutóbb voltam, azóta igencsak nagy átalakuláson ment keresztül. A gyerekek szempontjából fantasztikus rész lett kialakítva. Egy igazán izgalmas mászó vár, és egy kalózhajó. Egyik izgalmasabb, mint a másik. Mondanom sem kell, hogy több gyerek is azzal küldte el a szüleit, hogy amíg ők jókat rohangálnak, másznak és csúszdáznak, addig a szülők csak nyugodtan nézzék meg az állatokat. Szóval nehéz a mászó vártól elindulni, de nekünk sok ígérgetéssel valahogy sikerült az utunkat folytatni, és megsimogatni a zsiráfot, majd a víziló ásítását megnézni.

Végül a fókákhoz visszatérve egy gyönyörűségesen szép növényre lettem figyelmes. Mivel a budapesti nem csak állatkert, hanem növénykert is, ezért mindig talál az ember valami igazán különleges és szépséges növényt. Szerencsém volt, mert az egyik kertészt éppen ott találtam locsolás közben.


Jellegzetessége, hogy a képen látható rózsaszín virág nagyjából közepes sárgadinnye átmérőjű. Sőt e példányoknak még csillogó szirmuk is volt.
Mivel mocsári, ezért nem szabad hagyni, hogy kiszáradjon. Ám szereti a napsütést is. Na, ezt a kettőt nem egyszerű megvalósítani kis hazánkban, ha a szavannai forróság elárasztja az országot, ezért én inkább a részben árnyékos és védett helyett javasolnám. Az állatkerti példányok is hasonló fényviszonyokban sütkéreznek és virágoznak.
És a nagyszerű hír, hogy a mocsári hibiszkusz -10C-ig áttelel, de azért 5-10cm-nyi takarásra rászorul.

Kell ennél több? Óriási, látványos virágok, hatalmas színválaszték, magról szaporítható, és még a házba sem kell beköltöztetni.

Íme, egy növény, ami a kertünk ékszere lehet egy teljes hónapra.