Ez a növény sokáig csak úgy volt a kertünkben és én nem is igazán törődtem vele. Sőt, csak hogy stresszeljelek Benneteket, néha még fűnyíró áldozata is volt. Aztán egyik évben feltűnt, hogy amikor már minden más száradni és kókadni kezd, ez a növény akkor kezd elemébe jönni. Szeptember vége felé csodaszép kék virágaival virítani kezd a juharfa töve körül, ami mint egy gyűrű fogja körbe a törzsét.

Hogy ne húzzam tovább íme, a csöppet sem bájos nevű őszi kedvencem: Tarackoló kékgyökér (Ceratostigma plumbaginoides)

Ahogy a nevéből is kiderül tarackolva terjed - bár nálunk kordában tartható - és emiatt tökéletes talajtakaró mind napsütéses és félárnyékos helyekre. Míg napsütéses helyen elterülő formát ölt, addig félárnyékban hajtásai inkább felfelé törnek. Tökéletes rézsűkre, napos ágyásokba, de amint látjátok a fa lombkoronája  alatt (természetesen a napos oldalon) is kiváló díszítő értéke van ilyenkor ősszel. Jól bírja a szárazságot és bár a könyvek szerint érdemes télire takarni, ettől független nálunk ilyen kényeztetésben sosem volt része.

Akik szeretik a meténgek (vinca minor, vinca major) virágait, azoknak jó szívvel ajánlom ezt az talajtakarót, mert virágainak színe és formája is szinte megegyezik a tavaszi hasonmásokéval.