Nagyon szeretem tavasszal a babarózsa (prunus triloba) tüllszerű virágait, amit elnyílás után úgyis le kell vágni, hát miért ne tegyem ezt már most virágzás közben.

A nagymamám kertjéből érkezett növény sem a fényviszonyokat, sem a földet nem bírta egykori helyén, így a barátnőjétől kapott szép kis cserje teljesen visszafejlődött. Olyannyira, hogy mire hozzánk megérkezett, egy töppedt gyökérnél több nem volt belőle. Csak azért ültettem el, mert nagyim annyira ragaszkodott hozzá - higgyem el ez egy szép növény -, nálam biztos jobban fogja magát érezni. Így is lett.

Nem igényel különleges bánásmódot. (Napfény igényes, és minden tavasszal 1-2 lapátnyi komposztot, vagy virágföldet kap.) Mivel tavaszi virágzó, ezért rögtön az elnyílás után a virágos ágakat le kell vágni, mert azok már nem lesznek életképesek. A rákövetkező évben csak a frissen nevelt vesszők bontanak virágot.

A fotóról meg annyit, nem kell azt hinni, hogy elment az eszem és egy cserép borhűtőt teljesen tönkre akarok tenni néhány vessző babarózsáért. Befőttes üveget tettem bele, és abban áll vizestől a virág. Napok óta gondolkodom azon, hogy miben fotózzam le, és hát így jutottam el a borhűtőig. Annyira természetes, egyszerű anyag/virág mindkettő, hogy így tökéletes párosításai lettek egymásnak.