Pár éve már tervezem, hogy meglátogatom a Jeli arborétumot rododendron virágzásakor, de csak most jött össze először. Általában, ha valamire sokat vársz, vagy nagyon készülsz, akkor csalódottan éled meg a várva várt eseményt. Szerencsére ez az arborétum a fa méretű rododendronjaival és méretes azáleáival képtelen volt csalódást okozni. Egyik kábulatból sétáltam a másikba, miközben valami mesésen édes illat járta be a levegőt. Legszívesebben hazahoztam volna belőle pár palackkal.

Minél mélyebben sétáltunk az erdőben, annál inkább elvesztettem azt az érzékemet, hogy melyik kontinens belsejében bóklászhatunk. Mivel kis csapatunk rögtön az elején kettévált, ezért utólag tudtam meg a fiú csapattól, hogy ez nem csak az én érzéki csalódásom volt, hanem az arborétumban tudatosan kontinensek, pontosabban tájövezetek szerint (például: Kaukázus, Kisázsia, Himalája, Kína, Japán, Sziklás-hegység stb.) telepítették a növényeket.

Hogy én mit csináltam?

Úgy képzeljétek el, mint amikor egy csokoládé függőt beszabadítanak csoki boltba. Egyik bokortól sétáltam a másikhoz és megszállottan fotóztam, szagoltam, csodáltam. Ja, és csak sajnáltam, hogy nem hoztam magammal egy sátrat.

Minden függőnek és nem függőnek csak ajánlani tudom.