Húsvétra pattantak ki az orgona virágbimbók. Ilyenkor bárhová mész a kertünkben, mindenhol ezt érzed. A kertkapu két oldalán már rögtön hajbókolva és illatosan fogadnak a lila pamacsok, ami a kút körül csak megismétlődik, majd végül a kert hátsó részében hófehér virágok formájában virítanak a diófa alatt. Több is lenne belőlük, ha hagynánk, de hát más is kell egy kertbe az orgonán kívül.

Újabb és újabb hajtásokkal bombáznak minket, amiket vagy tépek, vagy vágok, vagy a fűnyíró végez velük, szóval nő, mint a dudva.

Mindezek után tavaly nyáron a tökéletesen megtervezett vegyes virágágyásomból a vihar kidöntötte helyéről a több évtizedes orgonafámat. Az egyetlent, amihez ragaszkodtam a kertben, mivel az ágyás fele miatta lett árnyéktűrőkkel beültetve.

Most minden orgonabokorra, bújtásra úgy nézek, mint egy lehetőségre, ami akár a virágágyásomban is állhatna, de...