Talán az egyik legjobb dolog az őszben (a finom szőlőn kívül) a sok tarka szín és a sok színes (ehető vagy evésre kevésbé alkalmas) termés. Igazából ezeknek napsütéses meleg őszi napokon van olyan varázsa, hogy sokkal barátságosabbnak érezzük általuk az elmúlást.

Egyik ilyen őszi kedvencem, amit szinte mindenhol, jártunkban keltünkben találunk, a borbolya (berberis), illetve másik, a tűztövis (Pyracnatha) fajták népes tábora. Vagy a levélzetük díszít szép színével, vagy a minden tekintetet magára szegező termések színe. Ez utóbbi növénynek, hol narancssárga, hol gyönyörű bíbor színű a termése, de a legjobb, ha a felváltva ültetjük, mert akkor biztos nem tudunk beleunni. A fenti fotót, egyik szomszédunk kerítése előtti növénycsoportról készítettem.

  

A másik nagy kedvencem a kerítésünkön átlógó csipkebogyó. Fogalmam sincsen, hogy milyen fajta. Két szép tövem is van a kertben. Örököltem.

Egy időben próbáltam kiírtani, amíg rá nem jöttem, hogy fantasztikusan szép a tavasszal nyíló virága, és az őszi termését akár be is takaríthatom. A tavaszi csipkerózsikás virágának mesebeli hangulata van, míg a terméséből mindenféle őszi dekorációkat vagy akár teát készítek.

Ezen kívűl már a vadgesztenyefánk első termése is lepottyant a fáról. Ki tudja, talán ez lesz Kipp-Kopp feje.