Nem egyszerű a kert minden szegletének tökéletessé varázsolása. Ötlet kell egy feleslegesnek tűnő sarok hasznos zuggá alakításához, hogy ne csak a kacatjaink egyik tároló helyéül szolgáljon.

Már pedig ez a sarok évekig a kerti lomjainkat rejtette el. Leharcolt kerti bútorainkat, amik várták a lomtalanítást vagy vaskos faágakat, amelyek felfűrészelve használhatóbb és vonzóbb látványt nyújtottak volna, vagy csak egy használhatatlan seprű vagy lombgereblye került ide. Szóval itt mindig volt valami, amit az óriás leánderek jótékonyan elrejtettek. A tavalyi téglakupac rendbetétele után úgy gondoltam éppen itt az ideje, hogy ez a sarok is hangulatos és kedves legyen a számunkra.

Mivel a házunk tetejét régi cserép borítja, ezért ez a tartalék bontott cserépfal, szinte hozzánőtt a kertképhez, aminek tulajdonképpen igen kellemes hangulata van ezekkel a szépen felstócolt cserepekkel. A faágak bekerültek egy üresen álldogáló agyagcserépbe, amelyek így tökéletes egységet alkotnak.

A drótháló az egyedüli megkérdőjelezhető dolog ebben a sarokban, ám garázs hiánya miatt és mivel én nem szívesen cipelném le a pincébe, ezért egyelőre marad, itt ahol van.

Későbbi tervekben szerepel még egy használt kővályú elhelyezése is, ami igazán izgalmassá tenné ezt az eldugott kis sarkot és akkor már rögtön nem lenne elhagyatott és elhanyagolt, mert minden vendég és minden kíváncsi látogató első útja a csobogó víz felkutatására indulna. És ekkor elmondhatnám, hogy végre a vizes elem is része a kertünknek, még ha csak egy csobogó formájába is. Most már csak rám kéne találnia annak a kővályúnak...