Múlt héten végre mi is elérkeztünk a nyaralásunk pillanatához. Szerencsénk volt, mert fantasztikusan tombolt a nyár fittyet hányva az ősz közeledtére. Ha pihenésről és feltöltődésről van szó, akkor én a hegyekre, párom viszont a tengerpartra szavaz. Most neki volt szerencséje, ugyanis a jól bejáratott "panziónk" csak szeptember közepétől lett volna szabad, de mi már addig nem akartunk várni, így utunkat a tenger felé vettük.

Sibenik közelében volt a szállásunk, és bár két kis gyerekünknek nem álmai programja a városnézés, ettől függetlenül ilyen kedves várost nem hagy ki az ember lánya, maximum rohamtempóban nézi meg mindazt, amit a többiek elmélyülten és bámészkodva tesznek.

Mindig is hobbim volt a szép parkok és kertek felfedezése egy városlátogatásnál, amelyek általában teljesen véletlenül találtak rám a sétáim során. Itt is ugyanígy jártam:

A XIV. század második felében épült szent Ferenc templom és monostorhoz egy hihetetlenül kedves négy részre osztott, puszpánggal szegélyezett gyógynövény kert tartozik. A hab a tortán, hogy ide nem csak fényképezni, hanem egy kis fagyira, kávéra vagy egy extra citromos szomjoltó limonádéra is beugorhatunk. És ezzel két legyet ütöttem egy csapásra, mert amíg a mindig szomjas és édességre vágyó gyermekeim jóllaktak, addig én elkészítettem ezeket a fotókat.

A helynek fantasztikus hangulata van. A történelmi város dél-keleti városrészében található, fenn a hegyoldalban, ahol egy szűk utcácskából lehet a kertbe belépni. Először csak egy fedett teraszt látni, majd amikor beljebb megyünk, akkor hirtelen kitágul a tér és egy illatozó, csobogó kertet látunk, amibe itt - ott kis padokat és kisebb szobrokat rejtettek el. Gyertek velem egy sétára.

 

A szökőkút négy sarkán négy különbözű színű rózsafa ontja szebbnél szebb virágait (rózsaszín, fehér, sárga, piros).